Romokból újjáépül – Apcsel. 15:12- 35
Jakab az első zsinaton Ámosz prófétát idézi, ahol Isten ígéretet tesz a romok újjáépítésére. Megnéztük, hogy ez mit jelenthet számunkra ma. Emellett azt a kérdést boncolgattuk, hogy bár Mózes törvénye nem érvényes ránk, de a szeretet törvénye igen – ez pedig arról szól, hogy áldozatot vállalunk a másikért. Ennek az áldozatvállalásnak a lehetőségeit, szélsőségeit vizsgáltuk meg.
Amikor az élet több mint nehéz – Apcsel. 15:1-11
A korai egyházba hamar elért az a gondolat, hogy Istennek megfelelni bizony nehéz, és csak szigorú szabályok betartásával lehet. Ellenben az igazság az, hogy Isten már rég’ óriási árat fizetett azért, hogy az irántunk való szeretetét megmutassa, hogy bebizonyítsa, hogy Ő velünk van, értünk van, és mindig minden helyzetben számíthatunk Rá – még akkor is, amikor mi rontottuk el az egészet!
Helyes önértékelés, avagy hogy nézzek magamra? – Apcsel. 14:8-28
Pál első missziós útjának a végén élete egyik legnehezebb helyzetébe kerül. Egyik pillanatban görög istenként kezelik, a következőben megkövezik. Pál hogyan bánik ezzel? Hogyan küzd meg azzal, hogy felemelik, majd meg akarják ölni?
Üzlet Istennel – Apcsel. 13:44-14:7
Jól csinálom a dolgaim? Ha igen, mit várhatok? A szolgálat jutalma a tökéletes élet a földön, bőséges áldások? Nem így tűnik ezekből a történetekből… Akkor aszkétizmus az, amit Isten vár tőlünk? Mi van a sok ígéretével?
Evangelizálás – ApCsel. 13:13-43
Pál első feljegyzett prédikációján keresztül megnézünk egy-két elvet az evangélium megosztásával kapcsolatban. Kinek, hogyan, mikor mondjuk el az örömhírt? De egyáltalán kell ezt tennünk? Mi van akkor, ha a nincs bennem vágy a Biblia üzenetét megosztani?
Vezetés és követés – Apcsel. 13:13-22
Mit jelent vezetőnek lenni? Milyen a jó vezető? Mikor kell követni, követőnek lenni? Milyen a jó követő? Van ezekben a kérdésekben különbség céges és gyülekezeti környezetben? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat ebben a részben.
Pál első missziós útja – Apcsel. 13:4-13
Barnabás, Pál és János/Márk utazása Ciprus szigetére – ezt az egyháztörténet Pál első missziós útjakén tartja számon. Ők nem így vágtak neki: amit tudtak, csupán az a tény volt, hogy a Szentlélek küldi őket. Isten vezetése fontos volt nekik, és lényeges volt Pálnak akkor is, amikor az ellenséggel kellett szembenéznie. Az óra végén beszélünk pár szót János-Márk és Pál konfliktusáról, ezzel kapcsolatban a bizalomról, egyetértésről és egyet nem értésről, akár közzösségen belül is.
De mi is a célja az életemnek? – Apcsel. 12:18-13:3
Mi az, amit életcélként tűzzünk ki magunknak? Mi az, amit elvárhatunk az élettől? Legyünk optimisták, mindig a jót várjuk, vagy inkább számítsunk csak a rosszra, akkor nem csalódunk? Mi az, amire Isten elhívott minket?
Harcolj! – Apcsel. 12:1-17
Harcolunk kell! Az ellenség nem nyugszik. Ahogy a korai gyülekezet növekszik, újra és újra támad. Ma ez vajon máshogy lenne? Mit tett akkor a gyülekezet és mit tehetünk ellene napjainkban mi?
A kereszténység eljut a pogányok közé – Apcsel. 11:19-30
Tudjátok, hol nevezték először Jézus követőit keresztényeknek? Milyen volt ez a város, és hogyan került ide Pál apostol?Végül: tudtátok, hogy az adakozás, vagyis a nélkülözők segítsége az első gyülekezetek születésével egy időben már jelen van az egyháztörténetben?