Tanítások by Kárpáti Jonatán

Mennyire ember, és mennyire Isten! | Márk 1:35-45

Jézus nem félt megérinteni a leprást, mert Isten volt. Ugyanakkor a Megváltónak szüksége volt „énidőre”, elvonulásra – ezt többször látjuk az evangéliumokban – mert ember volt. Az Isten-ember eljött közénk, erre emlékezünk ma, Advent első vasárnapján. Az Isten-ember eljött közénk, ő az, aki az út lett Isten és ember között, ő tette lehetővé, hogy a világ teremtőjét apánknak hivhassuk. Errre emlékezünk életünk minden percében.

Amikor Jézus hív | Márk 18:1-8

Jézus alighogy megkeresztelkedett és megkezdte nyilvános szolgálatát, elhívta első tanítványait. Izgalmas látni, ahogy Isten fia elindul ezen az úton, kezdi megmutatni nekik és egyben nekünk is: nem egy új filozófiára, nem egy érdekes vallásra, jól hangzó elméletekere van szükség, hanem őrá, a testté lett Istenre. Így volt ez kétezer évvel ezelőtt is, és ma sincs másként. Ahogyan Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8:12)

Az ember, aki megtanult figyelni | Jób 38-42

Ezt mondja Jób a 42 részben Istennek: Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! Jób 42:4 Látunk egy embert, aki végre megtanult figyelni. Tanulni úgy lehet, ha figyelük a másikra. Ha megalázzuk magunkat, és azt modjuk: Te ezt jobban tudod mint én, tehát most hallgatok, te beszélj. Kérlek, taníts engem! Isten pedig tanítja Jóbot, öt hosszú részen át. Figyeljünk, hallgassunk, tanuljuk mi is Jóbbal együtt!

Az ember, aki vég nélkül vitázott | Jób 12-37 |

Kinek van igaza? Meg tudjuk győzni a másikat, ha minden érvet felsorakoztatunk? És ha egyformán jó vagy rossz érveink vannak, ki fog nyerni? Vajon érdemes keményen beleállni minden vitába? Jób és barátai okos emberek voltak – mégsem tudták meggyőzni egymást. Egy könyvre való bölcsességet összehordtak, mégis, nagyon úgy tűnik, kevés eredményt értek el… Túlzás vajon azt állítani, hogy időnként kínosan magunkra ismerünk az ő történetünkben?

Az ember, aki kérdezni mert | Jób 4 -11

„Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” Jób 10:8-12 Jóbnak nagyon sok kérdése támadt. Ez érthető, hiszen egész eddigi élete romokban hever, a megkérdőjelezhetetlen ókori világkép, amit barátai továbbra is képviselnek („Tedd a jót,…

Az ember, aki a hamuban ült és gondolkodott | Jób 1-2

Jób könyve egy emberről szól, aki nagyon, nagyon mélyre került. Egy ember, aki azon tanakodik magában: minek is élek, miért is jöttem erre a világra? A hamuban ül, egy cseréppel vakarja a bőrét, a felesége pedig éppen közli vele, hogy ideje lenne meghalnia. Aztán jönnek a barátai, akik napokig szóhoz sem jutnak, csak ülnek mellette, és sírnak. Később nekilátnak elmondani a tutit, igyekeznek Jób félresiklott életét helyre billenteni. Mérsékelt sikerrel… Ismerős helyzet? Tarts velünk az új sorozatban, ami Jób életéről…

Erős vitéz volt, de bélpoklos lett | 2Királyok 5:1-19

Ezt olvassuk az ókori Naámánról, a szírai hadvezérről, sikeres, nagyrabecsült emberről: „Erős vitéz volt, de bélpoklos lett.” Vajon a bűn nem ugyanezt teszi velünk? Lehetünk sikeresek, nagyrabecsültek: jó családanyák és családfők, kiváló alkalmazottak és nagyszerű munkáltatók, képzett, becsületes emberek – valami mégis félrecsúszik, elromlik, megtörik az életünkben. Látjuk, érezzük, hogy a világ nem tökéletes, nem kerek. Mi a baj? És főleg: mi a megoldás? Segíthet nekünk egy csaknem háromezer éves történet, hogy megtudjunk erről valamit? Azt hiszem, igen: Isten változhatatlan,…

Elválaszthatatlanul – ApCsel. 22. rész

Mi volt Pál apostol belső békéjének titka? Az látszik, hogy nem aggódott különösebben az életéért, és az egész viselkedésében volt valami fura, szinte megmagyarazhatatlan nyugalom. Ebben a részben úgy tűnik, mintha valahogy az események felett állna, mint aki pontosan tudja: mindegy is, mi történik a következő pillanatban, ő biztonságban van. Lehetséges ez? Ha igen: ezt a békét én is akarom! És te? Keressük együtt a titkot a következő 47 percben!
  • 1
  • 2