Márk evangéliuma

Mennyire ember, és mennyire Isten! | Márk 1:35-45

Jézus nem félt megérinteni a leprást, mert Isten volt. Ugyanakkor a Megváltónak szüksége volt „énidőre”, elvonulásra – ezt többször látjuk az evangéliumokban – mert ember volt. Az Isten-ember eljött közénk, erre emlékezünk ma, Advent első vasárnapján. Az Isten-ember eljött közénk, ő az, aki az út lett Isten és ember között, ő tette lehetővé, hogy a világ teremtőjét apánknak hivhassuk. Errre emlékezünk életünk minden percében.

Amikor Jézus hív | Márk 18:1-8

Jézus alighogy megkeresztelkedett és megkezdte nyilvános szolgálatát, elhívta első tanítványait. Izgalmas látni, ahogy Isten fia elindul ezen az úton, kezdi megmutatni nekik és egyben nekünk is: nem egy új filozófiára, nem egy érdekes vallásra, jól hangzó elméletekere van szükség, hanem őrá, a testté lett Istenre. Így volt ez kétezer évvel ezelőtt is, és ma sincs másként. Ahogyan Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8:12)