Tanítások on Márk evangéliuma

” – Akkor ki üdvözülhet? – Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.” Ez a párbeszéd, ami Jézus és tanítványai között zajlik, a mai üzenet esszenciája, de ugyanúgy az egész avangélium összefoglalása is.

„Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda.” Ezek Jézus szavai a jól ismert történetből – de mit is jelent mindez? o elfogadás o feltétlen bizalom o kérni tudás képessége o függő viszony Merünk mi, felnőtt hívők ilyen gyermeki bizalommal és alázattal fordulni az Atyához?

Jézus ebben a részben igen erős képeket használ – malomkővel a nyakban tengerbe vettetni, kezeket, lábakat, szemeket csonkolni… Hogy is van ez? Komolyan gondolja? (spoiler: Igen, de nem úgy.) És, ha már kérdések: mit is jelent pontosan, hogy „megbotránkoztatni valakit”? Keressük együtt a válaszokat ebben a tanításban!

„Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” – ezt mondja egy apa, aki a fia gyógyulását kéri Jézustól. Honnan kapunk hitet? Miért hisz valaki, és miért nem? Erről a nehéz kérdésről is szó lesz a mai tanításban.

„És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.” Van az a helyzet, amikor hirtelen minden és mindenki eltűnik. Jézus marad egyedül. Így jártak a tanítványok a megdicsőülés hegyén, és időnként így járunk mi is. Nézzük meg közösen ezt az izgalmas történetet Márk evangéliumában!

Újra meg újra felmerül a kérdés az evangéliumokban: Kicsoda Jézus? A kérdést én sem kerülhetem meg: Kinek tartom őt? És te? Jézus ezt a rövid kérdést intézte a tanítványaihoz, és azt gondolom, nekünk is felteszi ma: „Hát ti kinek mondotok engem?”

Természetesnek vesszük, hogy Jézus gyógyít. Ez a dolga – vagy nem? Igen is, meg nem is. Megváltott bennünket a bűneinkből, ilyen értelemeben nyilvánvalóan gyógyít. A Biblia tanít bennünket arra is, hogy imádkozzunk a betegeinkért, a gyógyulásukért. Ám a hit célja nem (csak) ez, nézzük meg, mit ír erről Péter egy levelében: „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. ” (1 Péter 1:8) Tehát a hitünk…

Ezt mondja Jézus: „Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…” Mihez tudunk kezdeni ezzel? Vajon mi az evangélium megoldása erre a mindannyiunkat érintő problémára?

Hol van Jézus, amikor mi viharban vagyunk? Előfordul, hogy úgy érezzük: nincs mellettünk. Jézus tanítványai a viharral küszködtek a tó közepén, amíg ő a parton imádkozott – joggal érezhették ők is azt, hogy magukra hagyta őket. De valóban ez történt? Nézzük meg együtt ezt a történetet Márk evangéliuma szerint!

Jézus így beszél Keresztelő Jánosról: „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál.” Mégis, azt látjuk, hogy ez a János börtönben végzi, mégpedig nem akárhogy: egy rendhagyó születésnapi parti után fejét egy tálon nyújtják át jutalmul a társaságban táncoló lánynak. Sikertörténet? Első olvasatra aligha. Néhány bekezdéssel később Jézus ötezer embert vendégel meg néhány kenyérből és halból. Ez jó dolog? Mindenképp, természetesen. Akkor elmondhatjuk, hogy János kudarcot vallott, ellenben a csodát átélő emberek élete szükségképpen csakis győzelemmel, sikerrel végződhet?…