Pál és a filozófusok – Apostolok cselekedeti 17:16-34
Areopágosz, sztoikus és epikureus filózófusok, Athén, kúltúrák találkozása az ókorban – mit tanulhatunk mi ebből a kétezer éves történetből? Azt hiszem, nagyon sokat. Hogyan kapcsolódjunk olyan emberekhez, akik tőlünk eltérő nézeteket vallanak? Lehetséges párbeszéd hívők és nem hívők, vagy „másban hívők” között? Az elfogadás, a nyitottság azt jelenti talán, hogy bizonyos szempontból mindenkinek igaza van? Létezik többféle igazság egymással párhuzamosan? Ha nem, akkor erről milyen módon kommunikáljunk?
Alap, amelyre építhetsz – Apcsel. 17:1-15
Pál Thesszalonikai és Béreai útján az írások tanulmanyozasa fontos szerepet kapott. Ennek kapcsán megnézzük a Biblia hitelességét: miért ez az alapja a keresztyén hitünknek, milyen ígéretek vannak azok számára, akiknek fontos Isten kijelentett igazsága.
Hogy vagy? – Apcsel. 16:19-39
Hogy vagy? A kérdés komoly! Tényleg, egészen őszintén, hogy vagy? Ahhoz, hogy Istennel, a Teremtőnkkel igazán szoros közösségben lehessünk, hogy a lelkünk és érzelmeink meg tudjanak nyugodni, kell, hogy őszinték legyünk magunkkal és Istennel, hogy aztán Ő meg tudjon gyógyítani. Fontos, hogy ki merjük mondani: nem vagyunk jól. Nincs rendben az életünk, a dolgoknak nem így kellene alakulniuk!
A keresztények törvénye – Szabó Krisztián
Ebben a részben megnéztük, hogy Pál valóban lenézte-e a nőket. Foglalkoztunk azzal, hogy szabad-e kiakadni, ha napokon keresztül idegesítenek minket, és végső soron melyik az a törvénye a keresztényeknek, ami meg kell, hogy határozza minden kapcsolatunkat.
A második szint – Apcsel. 16:1-15
Vajon van-e annál több a kereszténységünkben, hogy elmondjuk a megtérők imáját és elfogadjuk Isten szeretetét? Ha Isten szeret úgy, ahogyan vagyunk, és kegyelem van, akkor miért lenne szükség ennél többre? Miért fordítanánk fel az egész életünket, és tennénk bármi olyat, ami az alaptermészetünkkel ellentétes?
Mindenáron? – Apcsel 15:36-41
A mai tanításon keresztül elsősorban újra megerősödtünk Isten kegyelmében, szeretetében. Aztán megnéztük Pál és Barnabás elválását, azt, hogy ez rendben volt-e, és vajon lehetséges-e bizonyos helyzetekben az, hogy Isten nem a közös, hanem a külön végzett munkát támogatja?
Hová nézel? – Máté 14:22-33
„Ne mutogasd Istennek a hatalmas problémáidat, hanem mutasd meg a problémáidnak a hatalmas Istent.” Mégis, mindezt hogyan? Számít, hogy mire, kire nézünk? Igen, talán ez számít egyedül. Hullámok, vihar, félelem, fájdalom, kétségbeesés, gazdasági válság, háború – a történelem során, és olykor-olykor a személyes életünkben is mindezek megtörténnek. De Isten: örök. Erről tanulhatunk ezen az alkalmon.
Romokból újjáépül – Apcsel. 15:12- 35
Jakab az első zsinaton Ámosz prófétát idézi, ahol Isten ígéretet tesz a romok újjáépítésére. Megnéztük, hogy ez mit jelenthet számunkra ma. Emellett azt a kérdést boncolgattuk, hogy bár Mózes törvénye nem érvényes ránk, de a szeretet törvénye igen – ez pedig arról szól, hogy áldozatot vállalunk a másikért. Ennek az áldozatvállalásnak a lehetőségeit, szélsőségeit vizsgáltuk meg.
Amikor az élet több mint nehéz – Apcsel. 15:1-11
A korai egyházba hamar elért az a gondolat, hogy Istennek megfelelni bizony nehéz, és csak szigorú szabályok betartásával lehet. Ellenben az igazság az, hogy Isten már rég’ óriási árat fizetett azért, hogy az irántunk való szeretetét megmutassa, hogy bebizonyítsa, hogy Ő velünk van, értünk van, és mindig minden helyzetben számíthatunk Rá – még akkor is, amikor mi rontottuk el az egészet!
Helyes önértékelés, avagy hogy nézzek magamra? – Apcsel. 14:8-28
Pál első missziós útjának a végén élete egyik legnehezebb helyzetébe kerül. Egyik pillanatban görög istenként kezelik, a következőben megkövezik. Pál hogyan bánik ezzel? Hogyan küzd meg azzal, hogy felemelik, majd meg akarják ölni?