Harcolj azért, aki nem tud magáért! | 1. Mózes 14. rész
Lehet, hogy neked kell utánamenni a másik embernek? Neked kell épp harcolnod azért, akinek már nincs ereje magáért küzdeni? Vagy talán te vagy az, akiért jó lenne, ha valaki síkraszállna? Mennyire bízunk Istenben, és abban, hogy Ő gondoskodik majd rólunk? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.
Jézussal a viharban | Márk 4:21-41
Mit tesznek a tanítványok, ha igazán nagy viharba kerülnek, és a Mester békésen alszik a hajó egy szélvédett zugában? És mihez kezd Jézus, miután felébresztik? Néhány rövidebb példázat (A kosár alá rejtett gyertya, a „jól megrázott mérték” és Isten országa, mint mustármag) után ezt a történetet nézzük meg közelebbről.
Jogaim vagy Isten ígéretei? | 1. Mózes 13. rész
Ábrahám visszamegy Kánaánba, megkeresi az első oltárt, amit épített, majd Lóttal különválnak. Ez a rész két nagyon fontos keresztény tanítást tartalmaz. Ha elestenünk, elhagytuk az Urat és a hitünket, csak menjünk vissza arra a helyre, ahol Istennel találkoztunk! Miben és kiben bízunk igazán? Tudunk teljes mértékben Isten igéreteire állni, vagy harcolunk a saját igazunkért?
Botrányos kegyelem | 1. Mózes 12. rész
Ábrahám, a hit atyja: nagy nehezen eljut az igéret földjére, ahonnan éhinség idején hamar tovább is megy Egyiptomba, ahol eladja a feleségét. Ez a történet erős illusztráció a botrányos kegyelemről, Isten elhívásáról és a belé vetett bizalomról.
Vetéstől aratásig | Márk 4:1-20
Jézus példázata a magvetőről nagyon ismert – benne van három evangéliumban is, és egyike azon kevés példabeszédeknek, amiket Jézus el is magyaráz a tanítványainak. De valójában kik vagyunk mi ebben a parabolában? Jó helyre képzeljük magunkat, amikor olvassuk? Ám legyen, fogadjuk el, hogy mi vagyunk a jó föld. Mi van hát a terméssel? Tényleg hozunk harmincszoros, hatvanszoros, netán százszoros aratnivalót? Ha ez nem sikerül, kezdjük magunkat máris rosszul érezni? Esetleg aggódjunk az üdvösségünk felől? Mit tanít a biblia egésze a…
Lázadjunk! | 1. Mózes 10-11
Ebben a videóban elmélyedünk az 1. Mózes 11. részében, ahol megismerhetjük Bábel történetét és a lázadás természetét. Megvizsgáljuk, hogy mi vezetett az emberek nagy vállalkozásához és hogyan reagált erre Isten. Ezt követően Ábrám történetével folytatjuk, és megértjük, mikor és hogyan érdemes fellázadni a korlátaink ellen, hogy beteljesítsük azt az életet, amelyre teremtve lettünk. Miért fontos felismernünk azokat a terheket és akadályokat, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy szabadon éljünk és kövessük Isten tervét?
Kegyelem a trauma után | 1 Mózes 9. rész
Az özönvíz nem csupán egy kedves vasárnapi iskolai történet a bárkáról, zsiráfokról és elefántokról. Noé számára ez óriási trauma lehetett, hiszen az egész világ elpusztult. Ezen az alkalmon Isten Noéval kötött szövetségét tekintettük át, ami egy személyes válasz is volt számára, valamint Noé életének végét, ahol Isten kegyelmét is megtapasztalhatta.
Várj az Úrra és bízz! | 1 Mózes 7. és 8. rész
Ebben a videóban megvizsgáltuk, hogy mik szólnak amellett, hogy globális özönvíz volt a Földön. Noé lehetséges, hogy száz évig is építette a bárkát. Amikor beszállt, még hét napig nem történt semmi, majd több mint egy évig voltak a bárkában. Milyen lehetett ezekben az időszakokban várni? Noé történetén keresztül megvizsgáltuk, mit jelent Isten ítélete és kegyelme, az engedelmesség és hűség, valamint Isten védelme és gondviselése. (27:53-kor nem -700, hanem – 200 fokos meteor)
Az első 1656 év | 1. Mózes 5. és 6. rész
Úgy tűnhet, hogy Kain és Ábel története után Noé hamar következik, de a valóságban több mint 1600 év telik el, a föld benépesedése erősen folyamatban van, ám az ember Isten nélkül él. Ezt az időszakot hasonlítottuk össze korunk napjaival, mivel Jézus azt mondta: az utolsó idők olyanok lesznek, mint Noé korszaka. Nagyon bátorító látni, hogy Isten kegyelme ezekben a sötét években, ezekben a megrázó történetekben és zavaros életekben is gazdagon kiárad!
Két út | 1. Mózes 4. rész
Kain és Ábel történetén keresztül láthatjuk, hogy már az ószövetség első lapjain a hitből való megigazulás tette Isten számára elfogadhatóvá az embert. Az Örökkévalóval való kapcsolat lényege az őbelé vetett bizalom! Két kérdés merült még fel ma, ami az emberiség hajnalától kísér bennünket: Isten a cselekedetei alapján ítéli meg az embereket, tehát elég az üres vallásosság, vagy a Teremtő többre vágyik velünk kapcsolatban?