Tanítások on Filippi levél

A Filippi levél negyedik része a következőkkel kezdődik: Pál két hölgyet kér arra, hogy rendezzék a konfliktusukat, amely úgy tűnik, az egész gyülekezetet megosztja. A levélben máshol is felüti a fejét ez a kérdés: hogyan tudunk egységben lenni konfliktusok nélkül a gyülekezetben úgy, hogy közben őszinték is maradunk egymással, magunkkal és Istennel?

Pál ebben a szakaszban nagyon erőteljesen beszél arról, hogy mi az, amit hátrahagy és mi az, ami felé teljes erővel fut – olyannyira, hogy ebben a futásban még példának is állítja magát. De mire gondol? A bűntelen, erkölcsös, vallásos életre? Esetleg valami más az ő életének fő fókusza?

Pál a 3. vers végén határozottan beszél arról, hogy csak Krisztusban bízik. Ezután az életén keresztül is megmutatja, hogy Krisztus megismeréséért minden mást szemétnek és kárnak ítél. De hogyan lehet eljutni eddig? Hogyan találhatjuk meg örömünket az Úrban, és hogyan kerülhet végre Ő az első helyre az életünkben?

Pál szinte parancsolja, hogy örüljünk. De hogyan lehetséges ez? Megy vezényszóra? Mi egyáltalán az Úrban való öröm? Mi gátolhat meg benne, hogy ezt az örömmel teli életet éljük?

Pál a második rész végén két ember példáján keresztül mutatja a be Krisztusnak odaszánt életet, és bátorít bennünket is erre.

Mi minden gátol minket abban, hogy a krisztusi tanításban előrébb jussunk? Miért olyan nehéz a mai ember számára a teljes odaszántság, engedelmesség és alávetettség Istennek? Pál legerősebb kéréseit, felszólításait („félelemmel és rettegéssel …” és „az Isten irgalmára kérlek titeket …” ) vizsgáltuk meg ezen az alkalmon a kegyelem tükrében.

Mit jelent az evangéliumhoz méltóan élni ? Tiszta, erkölcsös életet? Úgy néz ki, ezt is, ám ez csak a felszín. Van ebben sokkal nagyobb mélység: Krisztusban való őszinte életünk.