Jézus így beszél Keresztelő Jánosról: „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál.”
Mégis, azt látjuk, hogy ez a János börtönben végzi, mégpedig nem akárhogy: egy rendhagyó születésnapi parti után fejét egy tálon nyújtják át jutalmul a társaságban táncoló lánynak. Sikertörténet? Első olvasatra aligha.
Néhány bekezdéssel később Jézus ötezer embert vendégel meg néhány kenyérből és halból. Ez jó dolog? Mindenképp, természetesen.
Akkor elmondhatjuk, hogy János kudarcot vallott, ellenben a csodát átélő emberek élete szükségképpen csakis győzelemmel, sikerrel végződhet? Nem gondolom.
Fent és lent: az emberi élet tele van meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal, csalódásokkal, örömökkel. És egy így van jól, ahogy a prédikátor is mondja: ‘A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. ‘ (Prédikátor 7:14)