2Mózes 35–36-ban Izráel népe elkezdi felépíteni a szent sátrat. Van, aki aranyat és értékeket ad, más a munkájával és képességeivel szolgál – méghozzá olyan készségesen, hogy végül Mózesnek kell leállítania az adakozást.
Mit tanít ez nekünk ma az adakozásról? Megáld Isten, ha adunk? Mit jelent jókedvűen és szabad szívből adni? És mi köze mindennek hozzánk, ha az Újszövetség szerint már nem egy sátor vagy templom Isten földi hajléka, hanem az Ő népe?
Ebben a tanításban 2Mózes 35–36 alapján az adakozásról, a szolgálatról, Istentől kapott képességeinkről és Isten hajlékának építéséről gondolkodunk.