Mózes azt kérte Istentől: „Mutasd meg nekem dicsőségedet!” Amikor pedig Isten kijelentette magát neki, Mózes nem egyszerűen vakító fényt látott, hanem megismerte Isten irgalmát, kegyelmét, türelmét és hűséges szeretetét.
Mózes különlegességének kulcsa az Istennel való kapcsolata volt: úgy beszélt vele az Úr, szemtől szembe, ahogyan az ember a barátjával beszél. Amikor pedig lejött a hegyről, ennek a találkozásnak a hatása láthatóvá vált rajta.
Az Istennel töltött idő ma is átformál bennünket. Miközben Krisztust szemléljük, a Szentlélek egyre inkább az ő képmására változtat bennünket – dicsőségről dicsőségre.
„Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képre formálódunk át dicsőségről dicsőségre…”
2Korinthus 3.18