Izráel népe a pusztában éhes lett – és zúgolódni kezdett.
Isten újabb csodát tett: mannát adott a népének a pusztában. De ez a történet nem csak a kenyérről szól. A manna a hit próbája volt — hogy megtanulják, nap mint nap Istenre hagyatkozni, nem a saját biztonságukra. Ahogy Izráel panaszkodott az éhség miatt, Isten nemcsak ételt adott, hanem leckét a bizalomról és az engedelmességről.
Mit tanulhatunk ebből mi ma, amikor mi is „éhesek” vagyunk valamire, amit csak Isten tud betölteni?
Ez a történet nemcsak a gondoskodásról szól, hanem Isten kegyelmének mélységéről: Ő akkor is ellát, amikor mi nem érdemeljük meg.
Tanuljunk ebből a történetből: a zúgolódás helyett bízzunk abban az Istenben, aki a pusztában is gondoskodik rólunk!