Isten egyértelmű megbízást ad Mózesnek: menjen, és vezesse ki Izráelt Egyiptomból. Mózes azonban kifogások sorát hozza fel – alkalmatlanság, félelem, múltbeli kudarcok és a saját korlátai. Nemcsak nem érzi magát elégnek, hanem valójában nem akarja elvállalni a feladatot.
Ez a szakasz emlékeztet arra, hogy:
– Isten elhívása nem a mi képességeinken, hanem az Ő jelenlétén múlik.
– A kifogások mögött gyakran a félelem és a bizalomhiány áll.
– Isten türelmesen, de határozottan bontja le a kifogásainkat.
– A feladat, amit kapunk, túl nagy lehet nekünk – de soha nem túl nagy Neki.
Ez a történet arra hív, hogy engedjük: Isten átírja a „Nem akarom” mondatunkat „Itt vagyok, küldj el engem!”-re.