Tanítások from május 2021

János evangéliumában az eddigi történetekben a gondoskodó, az emberek életébe aktívan résztvevő Istent láttuk. A 12. résztől mintha lenne egy hangszínváltás. Innentől több szó esik arról, hogy mi a mi részünk. Jézus arról beszél, hogy gyűlöljük meg az életünket, éljünk úgy, mintha meghaltunk volna, és teljes szolgaságba vessük magunkat! Háát… Ez nem hangzik valami jól… Ez az igazság? Isten üzletet köt velünk? Ez volna a jó hír? Lássuk!

Jézust királyként fogadták Jeruzsálemben. Várták, hogy végre kizavarja a rómaiakat. Nem így történt. Ma ez a történet hogyan kapcsolódik az életünkhöz? Ha Jézust teszem az életem urává, akkor „kizavarja végre a rómaiakat” az életemből?

Egy rövid gondolat, miközben rotyog a bogrács: Hogy van az, hogy Jézus korában a vallási vezetőket elítéljük, mert nem engedték befolyásolni magukat és a hitüket Jézus által és kitartottak amellett, hogy Ő nem a Messiás és nincs feltámadás, másik oldalról azzal bátorítjuk egymást, hogy ne engedjük, hogy a hitünket a megkérdőjelezze a körülményeink alakulása? Akkor most merre van az előre?