Tanítások on Jób könyve

Ezt mondja Jób a 42 részben Istennek: Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! Jób 42:4 Látunk egy embert, aki végre megtanult figyelni. Tanulni úgy lehet, ha figyelük a másikra. Ha megalázzuk magunkat, és azt modjuk: Te ezt jobban tudod mint én, tehát most hallgatok, te beszélj. Kérlek, taníts engem! Isten pedig tanítja Jóbot, öt hosszú részen át. Figyeljünk, hallgassunk, tanuljuk mi is Jóbbal együtt!

Kinek van igaza? Meg tudjuk győzni a másikat, ha minden érvet felsorakoztatunk? És ha egyformán jó vagy rossz érveink vannak, ki fog nyerni? Vajon érdemes keményen beleállni minden vitába? Jób és barátai okos emberek voltak – mégsem tudták meggyőzni egymást. Egy könyvre való bölcsességet összehordtak, mégis, nagyon úgy tűnik, kevés eredményt értek el… Túlzás vajon azt állítani, hogy időnként kínosan magunkra ismerünk az ő történetünkben?

„Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” Jób 10:8-12 Jóbnak nagyon sok kérdése támadt. Ez érthető, hiszen egész eddigi élete romokban hever, a megkérdőjelezhetetlen ókori világkép, amit barátai továbbra is képviselnek („Tedd a jót,…

Jób könyve egy emberről szól, aki nagyon, nagyon mélyre került. Egy ember, aki azon tanakodik magában: minek is élek, miért is jöttem erre a világra? A hamuban ül, egy cseréppel vakarja a bőrét, a felesége pedig éppen közli vele, hogy ideje lenne meghalnia. Aztán jönnek a barátai, akik napokig szóhoz sem jutnak, csak ülnek mellette, és sírnak. Később nekilátnak elmondani a tutit, igyekeznek Jób félresiklott életét helyre billenteni. Mérsékelt sikerrel… Ismerős helyzet? Tarts velünk az új sorozatban, ami Jób életéről…