Tanítások by Kárpáti Jonatán

Jézus, a nagy testvér | Márk 3:1-19

„Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá.” Jézus magához hívja, akit akar, és mi odamegyünk hozzá. De minek menjünk oda? Egyáltalán, hogyan tudunk kapcsolódni őhozzá? Valóban szükségünk van valakire, akire felnézhetünk? Ha te igaz ember vagy, tökéletes, testileg és lelkileg teljesen egészséges, soha nem nyomasztanak egzisztenciális kérdések, akkor az evangélium nem neked szól. Legalábbis nem most. Ám ha olyan vagy mint én, és időnként romokban hever az életed, vagy csak éppen bántasz másokat, mikor…

Jézus a jó embereket hívja? NEM! | Márk 2:13-28

Mit kell tennem, ha Jézust akarom követni? Ugye, ő a jó embereket keresi, tehát amíg én csak küszködöm a bűneimmel, terheimmel, elromlott életemmel, addig nem sok esélyem van nála? NEEEM! Jézus pont azt mondja, hogy a betegeket hívja. Azokat, akik el vannak fáradva. Azokat, akik nem érzik jól magukat. Akik nem egészségesek. Mint a legtöbb ember, ha jól belegondolunk. Istennek nem kell megfelelnünk, nincs valamiféle minimum elvárás, semmi. Ez túl egyszerű, hogy igaz legyen! Igen. Mégis: ez az evangélium!

Az égből pottyant beteg | Márk 2:1-12

Mihez kezdjen négy ember, ha mozgásképtelen társát nem tudja a tömeg miatt bevinni a házba, ahol Jézus van? Talán bontsák ki a tetőt, és engedjék le kötélen? Nem is rossz ötlet! Igen, pontosan ezt látjuk ebben a viccesen komoly történetben. Közben szó lesz barátságról, gyógyításról, hitről, Isten szuverén hatalmáról, és a végén – igaz, csak érintőlegesen – egy Aslan nevű oroszlánról is, aki, mint tudjuk, nem szelídített oroszlán. Érdekesnek tűnik mindez? Akkor rajta, hallgasd meg, miről is van szó –…

Mennyire ember, és mennyire Isten! | Márk 1:35-45

Jézus nem félt megérinteni a leprást, mert Isten volt. Ugyanakkor a Megváltónak szüksége volt „énidőre”, elvonulásra – ezt többször látjuk az evangéliumokban – mert ember volt. Az Isten-ember eljött közénk, erre emlékezünk ma, Advent első vasárnapján. Az Isten-ember eljött közénk, ő az, aki az út lett Isten és ember között, ő tette lehetővé, hogy a világ teremtőjét apánknak hivhassuk. Errre emlékezünk életünk minden percében.

Amikor Jézus hív | Márk 18:1-8

Jézus alighogy megkeresztelkedett és megkezdte nyilvános szolgálatát, elhívta első tanítványait. Izgalmas látni, ahogy Isten fia elindul ezen az úton, kezdi megmutatni nekik és egyben nekünk is: nem egy új filozófiára, nem egy érdekes vallásra, jól hangzó elméletekere van szükség, hanem őrá, a testté lett Istenre. Így volt ez kétezer évvel ezelőtt is, és ma sincs másként. Ahogyan Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8:12)

Az ember, aki megtanult figyelni | Jób 38-42

Ezt mondja Jób a 42 részben Istennek: Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! Jób 42:4 Látunk egy embert, aki végre megtanult figyelni. Tanulni úgy lehet, ha figyelük a másikra. Ha megalázzuk magunkat, és azt modjuk: Te ezt jobban tudod mint én, tehát most hallgatok, te beszélj. Kérlek, taníts engem! Isten pedig tanítja Jóbot, öt hosszú részen át. Figyeljünk, hallgassunk, tanuljuk mi is Jóbbal együtt!

Az ember, aki vég nélkül vitázott | Jób 12-37 |

Kinek van igaza? Meg tudjuk győzni a másikat, ha minden érvet felsorakoztatunk? És ha egyformán jó vagy rossz érveink vannak, ki fog nyerni? Vajon érdemes keményen beleállni minden vitába? Jób és barátai okos emberek voltak – mégsem tudták meggyőzni egymást. Egy könyvre való bölcsességet összehordtak, mégis, nagyon úgy tűnik, kevés eredményt értek el… Túlzás vajon azt állítani, hogy időnként kínosan magunkra ismerünk az ő történetünkben?

Az ember, aki kérdezni mert | Jób 4 -11

„Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” Jób 10:8-12 Jóbnak nagyon sok kérdése támadt. Ez érthető, hiszen egész eddigi élete romokban hever, a megkérdőjelezhetetlen ókori világkép, amit barátai továbbra is képviselnek („Tedd a jót,…
  • 1
  • 2